Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Darkmemory/11.rész - Bombabiztos terv

 

Szép,nagyon szép késő őszi "napsütötte" reggel volt. A szél csípősen fújt az igazgatónő ronda pofájába,ahogy 2115 (mint ahogy azt egy óráig számolta) embert vezényelt csoportokba osztva a vonathoz,ami legnagyobb meglepetésemre az iskola alatt megbúvú régi metró vágányáról indult,s amit az évszázadok alatt csúnyán kibővítettek a vonatnak,de az alagút,az úgy kb.-re ugyanakkora maradt. A korosztályonkénti csoportok mind-mind külön kocsiba szálltak,szerintem mindenki el tudja ez alapján képzelni,hogy milyen hosszú lehetett a szerelvény. Leültünk,Rose,Derek,Rick és én egy ilyen négyes üléshez. Nem lepődtem meg azon annyira nagyon,hogy Rose összejött Derekkel úgyis,hogy az éjjeli találkára nem mentünk el,dehát ők tudják...

A vonat iszonyatosan gyorsan ment,először csak a megszokott lassú,döcögős "sima,uncsi személyvonat" stílusban,utána egyre csak gyorsult,és gyorsult,és gyorsult mint valami elcseszett hullámvasút,utána csak egy nagy rázkódást éreztünk,gondolom az lehetett az a pont,amikor elszakadtunk a síntől, és felszálltunk. Mint ahogy azt hallottuk,Tess oltárira be volt parázva,teljesen rámászott az igazgatónőre,és könyörgött,hogy ki akar szállni. Az igazgató pedig "kedvesen" elmagyarázta neki,hogy neki mindegy,hogy Tess mit csinál,ha akar,akkor rögtön ki is szállhat,de annak nem igazán lesz jó vége abban a magasságban és gyorsaságban amilyenben most vagyunk,elég hamar felkenődne a vonat oldalára,ami senkinek sem lenne túl jó,pláne nem lenne szép látvány és munka Tess darabkáit szedegetni a vonat oldaláról. Mikor az igazgatónő befejezte,Tess falfehér arccal ült vissza oda,ahol eddig ült,elővett egy zacsit,és kiadta magából a véleményét at igazgatónő meséjéről. 

 

Röpke két óra alatt oda is értünk. Az igazgatónő elmondta nekünk,hogy milyen teljesítményt vár el tőlünk táborban (én itt már a "valamilyenhosszúnevű gyógyítói" szakon voltam),majd kifejezte sajnálatát,hogy itt kell hagynia minket, de el kell mennie. Ricknek igaza volt,tényleg csak evakuáció céljából hoztak ide minket. 

Az igazgatónő beszéde még javában tartott,mikor Rick megfogta a kezem,és arrébb húzott,olyan távol mentünk,hogy a többeiek ne hallhassák,amiről beszélünk.

 - Itt az idő!

 - Mégis mire?

Úgy nézett rám,ijesztő volt,azzal a "légyszi,ne játszd már meg a hülyét,most komoly dologról van szó!" nézéssel...

 - Tudod te azt. Ha most nem megyünk vissza az iskolába,akkor soha nem tudjuk meg,mit forral Msr. Házisárkány...

Váratlanul Rose is odajött hozzánk,Rick elhallgatott. Rose értetlenül nézett ránk,tudni akarta,mi folyik itt. 

 - Miről van szó?

 - Se...

 - Visszamegyünk az iskolába-vallottam be. Rick csúnyán nézett rám,dehát mit tehettem volna? Rose a legjobb barátnőm,mindig is az volt,nem hazudhatok neki,hogy "semmit" nem csinálunk,holott ő is fenyegetve van.

 - Minek?

 - Csak ki szeretnék deríteni egy-két dolgot,a többi mellékes. - mondtam. Rick szép opálos szeme hirtelen méregzöldre változott,a szemeivel ölni tudott volna. Elég ijesztő volt. 

(valahogy így...kép forrása: http://lilz.eu/anime-boy-black-hair-green-eyes/ , jó kis oldal :)) )

 

 - És mégis hogy tervezel visszajutni az iskolába? - kérdezte Rose Rick felé fordulva.

 - Könnyen. A tanulókkal együtt tíz tanár,és hét őr érkezett. Az őröknek csak ilyen köpenyszerű ruhát szabad viselni munkaidőben,tehát könnyű lesz csórni néhányat. Beöltözünk őröknek,és nem igazán hiszem,hogy nagy feltűnést keltene,hogy az igazgatóval 3 őr megy vissza. 

  - De két őrnek szabad visszamenni az igazgatónővel.

   - Tessék?

   - Hallottam,ahogy megbeszéli valakivel,hogy visz magával vissza az iskolába még két őrt,hogyha nem lenne elég az ottani száz fő,akit még behívatott,emellett az úton is elkaphatják. Nem igazán értem az értelmét,de ezt hallottam - mondta Rose. Én és Rick egymásra néztünk,végre lett egy alapja a gyanakvásunknak. 

Az őröket kijátszani könnyű volt,ruhát szerezni még könnyebb. Elég gusztustalan mindig ugyanazt a köpenyt hordani,de segáz...

Felszálltunk a vonatra az igazgatónővel és az iskolatitkárral. Valahogy gyorsabban mentünk,mint máskor. Az igazagatónőnek feltűnt,hogy egyel többen vagyunk. 

 - Hé,te! - állított meg engem. Miért pont engem szúrt ki?

 - Igen asszonyom? Mit parancsol?

 - Csak két őrről volt szó,de ti hárman vagytok! Mi ennek az oka?

 - A harmadik társ az iskolában felejtette egy személyes tárgyát,amit haladéktalanul magával kívánkozik vinni a táborba - hazudtam valamit gyorsan. 

 - Oh,értem. Ez esetben élvezze az utazást.

 - Engedelmével...

Gyorsan távoztam. Az igazgatónő még nézett utánam egy darabig,majd vállat vont,és kortyolgatta tovább a teáját. Mikor visszaértünk az iskolába,az igazgatónő elengedett minket,és tájékoztatott,hogy a továbbiakban a tárgyalóban lesz. Rick,Rose és Én a konyhában bújkáltunk - és ettünk. Két óra leforgása alatt ez volt az első,hogy levehettük a fejünkről azt a büdös csuklyát. Rose fuldokolni kezdett,és közben azt lihegte,hogy "levegőő...",Rick leállította. 

 - Milyen tárgyaló? - kérdezte Rose.

Rick elővett egy térképet a táskájából (mi is csak most vettük észre,hogy a köpenye alá eldugta a táskáját.). Kiterítette a konyhapultra,majd rábökött egy területre.

 - Ez itt a tárgyaló. A tanárok épületében van,ahova nekünk tilos a bejárás. Alatta egy föld alatti folyosó van,amiről senki sem tud,csak azok,akik tavaly elballagtak. Ők se ballagtak volna,de el kellett tüntetni őket a színről,mert túl sokat tudtak meg az iskola valódi dolgairól. A Lények valószínűleg itt fognak tárgyalni az igazgatónővel. A mi feledatunk,hogy lemenjünk a folyosóra,amit innen,a konyha alól fogunk megközelíteni,a folyosón végigmegyünk,és a tárgyaló alatt fogjuk kihallgatni,miről is van szó itt pontosan. Emellett elhoztam ezt is - 

vette elő a kis dobozt,amire az volt ráírva: "robbanószer".

 - Azt hittem,ezt már egyszer átbeszéltük!

 - Tudom szerelmem,de ha tényleg veszélyes lesz a helyzet,akkor robbantanunk kell! Most nem árthatunk senkinek vele,csak a Lények vannak itt,az őrök,az igazgató és a titkár!

 - És mi is. Ahogy elnézem ez nem időzített. Lehet,hogy nem ezen a szakon vagyok,de annyit még én is figyeltem a Terroristák alapismereti órákon,hogy mi alapján lehet eldönteni egy bombáról,hogy időzített-e vagy sem,és akárhonnan is nézem azt amit te most a kezedben tartasz,az nem időzített. Ha ezt felrobbantod,mi is meghalunk!

 - Akkor állítsuk át időzítettre...

 - HÜLYE VAGY?! - vágott közbe Rose. - Én is csak annyit értek hozzá,mint ti,de azt biztosra mondom,hogy egy kész bombába belenyúlni már halálos is lehet! 

 - Akkor elmondanád,mi a francot kezdjek ezzel a bombával?

 - Talán vidd ki a konyhából?

 - Rose! Most az egyszer ne humorizálj!

 - Hallod Jane,ez egyáltalán nem humoros válasz akart lenni,hanem komoly kijelentés. Ha nem vetted volna észre,itt tele van minden könnyen gyulladó anyagokkal,és ott van a tüzet okozó dolog is,ami egyből beindítja a bombát,és mind repülünk. Kivéve a tanárok,akik ha jól sejtem,most is a Tiltott Épületben vannak. Ezért javaslom,hagyjuk a fenébe a bombát,csináljunk inkább egy időzítettet,és hajtsuk végre az eredeti terv szerint az akciót.

Rose nagyon megmondta,amit akart. És jól is! Első dolgunk az volt,hogy lemenjünk a könyvtárba,és találjunk egy olyan könyvet,ami a bombák helyes felépítésének a rendszerét taglalja. Hamar meg is találtuk: végig,nagyon hosszasan csak bombákról szóló könyvek és kiadványok sorakoztak katonásan a polcokon,volt miből válogatni. 

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.
 

 

Képgaléria


Utolsó kép


Facebook


Archívum

Naptár
<< December / 2019 >>


Statisztika

Online: 1
Összes: 32048
Hónap: 226
Nap: 11