Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Darkmemory/15.rész - Szökés

 

Viszonylag sokáig gondolkoztunk a szökési terven,bár végülis sok ötlet volt,mert én és Rose nagy film fanok vagyunk. Kitaláltuk,hogy nem kell semmilyen nagyobb megerőltetés,csak Rose behívja a seprűjét,ami majd kiszabadít minket,és ki tudunk menni. Igen ám,de a seprű egyáltalán nem szerette Rose-t,nem tudni,miért,egyszerűen csak nem volt neki szimpi,és nem igazán volt hajlandó engedelmeskedni. Rose most az egyszer azonban parancsolni akart a seprűnek,tehát adandó alkalommal,mikor az őrök elmentek aludni,füttyentett,és behívta a seprűt. 

Miután a seprű nagy nehezen bevánszorgott,Rose így szólt hozzá:

 - Seprű! Azonnal gyere ide!

A seprű közelebb jött. Rose kinyúlt a rácson,és megsimogatta a nyelét.

 - Jól figyelj rám Seprű. Neked most ki kell vinned innen minket de sürgősen,hallod? 

 - Figyelj Rose,sztem nem fog válaszolni...

 - Jane...te csak ne szólj bele,éppen tárgyalunk!

 - Én aztán soha...

Tehát Rose folytatta a beszélgetést a Seprűvel. Mikor végeztek a Seprű engedelmesen kirepült,és behozta nekünk az alvó őrök övéről leszedett kulcsokat. Kinyitottuk a cella ajtaját,megemeltük Ricket. Ráfektettük a Seprűre,és Rose azt mondta Seprűnek:

 - Figyelj Seprű. Nagyon ügyes voltál,ezer köszönet! Van egy vadászház az erdő közepén. Kérlek,vidd oda a barátunkat,és amíg nem hívlak,addig ne gyere el onnan! 

A Seprű előre-hátra billegett,ezzel jelezve,hogy megértette,amit Rose mondott,csak Ricket verte le majdnem magáról,de az már nem számított. Ezekután kirepült az ablakon,és ő is,Rick is eltűntek az éjszakai felhők között.

Én és Rose még utoljára megtoroltuk amit az őrök tettek velünk. Olyan mélyen aludtak,hogy könnyű volt őket bevonszolni a cellába,és rájuk zárni az ajtót. A kulcsokat kidobtuk az ablakon. De szívesen láttam volna az igazgatónőt ezek mögött a rácsok mögött...de komolyan,élveztem is volna rendesen,ahogy láttam volna a szenvedő képét,de ebbe nem megyek bele,mert még a végén túlságosan szadistának tartanátok. Mindenesetre könnyen kiértünk. Sötét volt,és mi elkezdtünk futni,be az erdőbe,hogy ott se találhassanak ránk. Minden gondolatom az körül forgott,hogy Rick biztonságban megérkezett-e a vadászházba. Az erdőben kellett sajnos éjszakáznunk,de megbeszéltük Rose-al,hogy fogunk egy nagy kifaragott botot (Rose szeret magánál sniccert és egyéb szúró-vágóeszközöket tartani,ezért abban nem volt hiány),és felváltva őrködünk a másik felett. Rose jobban tudott aludni,ezért én kezdtem az őrködést. Váltás az nem volt,mert Rose nem akart felkelni,én meg amúgy sem tudtam aludni. Reggel aztán újra elindultunk. Már felkelőben volt a Nap,mikor elkezdtünk sétálni,befelé az erdőbe.

 - Tulajdonképpen,hogy is néz ki az a dolog,amit mi keresünk? - érdeklődött Rose.

 - Ez a dolog tulajdonképpen mint rájöttem nem egy dolog,hanem több. Kell egy bizonyos növény virága,egy fának a gyökerének egy darabkája,és egy nagy levél. 

Rose természetesen kapta magát,letépte az első levelet amit talált,leszakított egy szerencsétlen éppen haldoklóban lévő virágot,ami a hideg miatt ígyis haldoklóban volt,és kikaparta az első fának a gyökerének egy darabját,amit talált.

 - Ez megteszi?

 - Nem akármilyen fáról,növényről,és levélről van szó! Ősz,vagy kora tél van. Ilyenkor semmi nem terem,ezért is különleges,amit keresünk. Egy barlang mélyén van,a barlangot pedig egy vízesés rejti el,amit pedig egy hatalmas szakadék választ el ettől a világtól.

 - Oh...és az hol van?Mármint,a szakadék.

 - Arról fogalmam sincs. Ha tudnám,már régen ott lennénk,nem?

 - Ha a te tempódban megyünk,akkor...nem 

 - Nem vagy vicces...

 - Nem vagy vicces,nem vagy icces,hahahaha,én vagyok Jane a nagymenő,aki karót nyelt,mert erdőben van,és ő a félelmetes cicavezér!

 - Nem is így beszélek!

 - Khm...nem baj .

 

 
 

 

Képgaléria


Utolsó kép


Facebook


Archívum

Naptár
<< Július / 2022 >>


Statisztika

Online: 1
Összes: 62802
Hónap: 293
Nap: 1