Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


DarkMemory/25.rész-A Blood - UTOLSÓ RÉSZ -

 Kora este indultunk el a Blood-ba,és mivel Raven velünk volt,nem kértek pénzt

a belépésért. Raven egy függönnyel elkülönített sötét helységbe vitt minket,az 
egyetlen világosság egy kristálygömb volt,mögötte egy szőke kislánnyal. A szőke
kislány kártyákat kevert,majd igen meglepődött,mikor meglátott minket,vagyis,
Ravent. Raven boldogan szaladt oda hozzá,és megölelte. 
 
- Sza Lara! Hiányoztam?
 
 - Szia...őszintén szólva számítottam rád és a kis barátaidra,de nem hittem volna,
    hogy ilyen korán jöttök Rick-ék még nem jöttek...
 
Tágra nyílt a szemem,az arcomból kifogyott a vér,mikor Rick nevét meghallottam,
és mikor Lucasra vagy Rose-ra néztem,ugyanezt láttam rajtuk is. 
 - Honnan...? - kezdtem bele,de a csodálkozástól kifogyott a hangom.
 - A hugom,Lara egy médium. Látja dolgokat,és érzi az energiákat. Mivel még
   kicsi,gondolatokat nem észlel,de érzi,ha valaki a közelben van. 
 - Mégis hogy?
 - Lara kiskorában szörnyű balesetet szenvedett,majdnem meghalt. 
 - Jane,beszélhetnék veled négyszemközt? - kérdezte Lara,miközben engem fir-
tatott,nagyon sápadt lett ő is,akárcsak én. A többiek kimentek,én pedig leültem 
Lara asztalához.
 - Adok neked egy ingyen jóslást,jó? - kezdett bele Lara. Megkeverte a kártyáit,
megfogta a kezem,és a pakli tetejére tette,hosszasan figyelte,majd lesimította
a kezemet a kártyalapokról. Miután felfedte a kártyákat,így szólt:
 - Hmm...igen...jaj ne...
 - Mit látsz,Lara?
 - Nos...amit látok az nem egészen jó. Szörnyű érzelmi megterhelésben lesz ré-
szed,egyszer még a feladás is szóba jöhet,itt csak azt mondhatom,hogy ne add fel!
Soha! Ha nem adod fel,akkor ez a feltételes lap,és mellette a győzelem diadala.
Ha kitartó vagy,akkor győzhetsz. Sok megpróbáltatáson fogsz átesni,mind Rickel,
mind Rose-zal,mind Evangelie-vel,vagy Lucas-al kapcsolatban,de kívánom neked,
hogy mindig jól dönts. A barátaid,és mindenki más is szeretnek,és számítanak rád,
emellett a nővérem is igazán megkedvelt titeket,különösen Lucast,bár nem mu-
tatja ki. Kérlek,vigyázz rá is...
 - Meglesz...-mondtam,fel sem fogva,hogy egy 13 éves kislány osztogat nekem 
tanácsokat,és néhány kártyalap segítségével mindenről képben van...ez idegesítő.
 - Jah,és még valami! Ez a lap azt mutatja,hogy nagyon közel fogsz állni egy i-
dőben a halálhoz,és ismét választás elé kerülsz - bökött egy halálfejes lapra. A
szeme résnyire szűkült,és komolyan a szemembe nézett - ajánlom,hogy itt is a
helyes utat járd,mert másképp rossz vége lesz. - a szeme ismét ragyogott,és el-
mosolyodott. - Végeztem! ^^ - mondta.
 - Honnan tudsz te minderről? - kapkodtam a levegő után.
 - Te kis butus,a kártyáimból látszik,hogy nem te vagy a csapat esze ^^ Én egy
médium vagyok,hányszor mondjam még?
Valamiért számítottam erre a magyarázatra,de nem akartam elhinni. Egy ide-
ig céltalanul mászkáltunk a Blood-ban,végül csak annyit vettem észre,hogy
nyitódik az ajtó,Lara szája mosolyra húzódik,Rose pedig idegesen próbál
elterelni a bejárat és a tánctér közeléből. Tudtam,hogy itt van valami,ezért
kiszabadítottam a csuklóm a szorításából,és a tánctér felé futottam,át a tö-
megen,de amit láttam,az borzalmas volt...szőke,göndör hajú lány,olyasmi
haja volt,mint Raven-nek,amikor éppen műgöndör neki (igen,Raven
haja alapjáraton nagyon sima és egyenes,irigylésre méltó,egy göndör szál
aligha van benne),az arca akár a legszebb fotómodellé,a testalkata 
a tökéletes női vonalakat testesíti meg,a szeme gyönyörű,és az egész lány
olyan volt,mintha egy szép festményből lépett volna ki. És a jelenet,amit
láttam éppen abból állt,ahogy megcsókolta Ricket. Ha eddig az fájt,
hogy Rick valószínűleg nem szeretett soha,vagy hogy meghalt,és visz-
szatért,akkor ez a fájdalom a duplájára nőtt. Az a lány gyönyörűszép,én
fel sem vehetem a versenyt ellene. Elvégre csak egy szerencsétlen pszi-
hopata vagyok,gyilkos szándékokkal,a kezemhez vér tapad,és mind
e mellett csak a jobb szememet tudom használni,a balt még nem merem.
És egyébként is...a hajam mindent elárul. Rövid. Nem tudnék úgy tükörbe
nézni,hogy a hajam ne juttassa eszembe,hogy megöltem valakit,és hogy
mit éltem ár Rickel. Az arcomból az összes vér kiment,nem tudtam levenni
a szemem a lány kecses mozgásáról,a lobogó hajáról,a csábító mozdulatairól,
ahogy táncolni hívja Ricket,akit egy-két hónappal ezelőtt még én öleltem,én
csókoltam,én szerettem a legjobban. Tényleg,hamarosan közeledik a nap. Az
a nap,amikor először megcsókolt,és ezzel úgymond "összejöttünk". Talán
nem is jártunk soha,elvégre egyszer nem álltunk ki senki elé,és egyszer sem
mondta senkinek,hogy "Nézd,ő a barátnőm.",nem mintha lett volna kinek...
Ki tudja,mióta tart ez az egész Evangelie-vel,lehet,hogy mikor lezuhantunk 
azon a vízesésen,és majdnem meghaltunk,akkor már boldogan együtt vi-
horáztak,és röhögtek rajtunk,mekkora hülyék vagyunk,hogy elmegyünk meg-
menteni Ricket,aki egészséges,mint a makk,mert egy vámpír meggyógyította.
Rose megérintette a vállam,és próbált elhúzni onnan,mert egyrészt feltűnő
volt,hogy ott álltam,másrészt meg csak magamat kínoztam vele. De nem 
tudtam elhinni. Bármennyire is fáj kimondani,bármennyire is hiszi mindenki,
hogy túl vagyok rajta,ez egy cseppet sem igaz. Amióta megtudtam,hogy Rick
él,minden percben rá gondoltam. És azelőtt is. Nem telt el úgy éjszaka,hogy ne
sírtam volna miatta,bár igaz,aligha telt el éjszaka egyáltalán,nem ez a lényeg. 
Szeretem őt. De verseny által nem kell. Nem megnyerni akarom őt,hanem
kiérdemelni. 
 - Jane...hagyd már,felesleges itt állnod,gyere!Nem vagy köteles ezt eltűrni!
 
 - ...
 
- Jane!Kérlek!
Elsírtam magam. Ott álltam egy csapat bulizó ember között,akik jól érezték
magukat,táncoltak,nevettek,és boldogan vígadtak,én pedig csak álltam,és
rázkódtam a sírástól. Felnéztem,és láttam,ahogy Rick átfogja Evangelie 
derekát,és magához húzza,hogy megcsókolhassa,úgy,ahogy velem tette régen.
Ugyanazokkal a mozdulatokkal. De talán ez begyakorolt nála,ki tudja,talán
a szerelmes becenevket is helyettem már Evangelie viseli. Elfutottam. Fellöktem
mindenkit,aki az utamban állt,egy lány éppen szárazjéggel megdobott koktélját
próbálta kortyolni,mikor én fellöktem,és az egész a ruhájára ment. Dühösen 
káromkodott,fenyegetéseket is ordibált utánam,meg hogy milyen drága volt az a 
fekete lolita ami csurom koktél lett. De nem érdekelt. Berohantam a női mosdóba,
és rátámaszkodtam a tükör előtti kis hogyishívjákra,oda,ahol a mosdók is vannak.
Rose megsimogatta a vállam.
 
- Miért...?-kezdtem volna bele,de a hangom elcsuklott. - Mitől különb az a liba,
   mint én?Mitől?Talán okosabb?
 
 - Aligha.
 
 - Talán többet nyújt neki,mint én...?
 
 - Nem hinném...
 
 - Talán szebb???
Rose felsóhajtott,és a földet bámulta. Ilyenkor azon gondolkozik,hazudjon-e,jól tudom.
 - Nézd,nem ez a fontos...
 - Köszönöm,hogy őszinte vagy...
Egy ideig még sírtam,utána megtöröltem a szemem,kifújtam az orrom,és eldöntöttem,
hogy le fogom zárni ezt az egészet. Nem éri meg azt gyászolni,amit már nem lehet
visszahozni. Lucas kopogtatott az ajtón. Én és Rose kimentünk. Raven,Lucas és Lara
ott vártak.
 - Sajnálom,hogy ezt látnod kellett. - mondta őszintén Lara.
 - Miről van szó? - értetlenkedtek Lucas-ék.
 - Semmiség.
 - Egyébként,Evangelie látott. Én tudom. És mivel Rick előzetesen leírást adott neki ró-
lad,tudja,hogy te vagy Jane. Még szórakozik egy kicsit Rickel,majd kitalál egy jó in-
dokot,hogy eltávolítsa Ricket a színről,hogy megkeressen és megöljön. De az is lehet,
hogy Rick nem megy sehova,és saját kezűleg öl meg. Még maga Evangeli se döntötte 
el,így nem tudok mit mondani...
 - Honnan tudod,Lara? Nem vagy gondolatolvasó...
 - De tisztán érzem Evangelie vérszomját,és ez által rá tudok hangolódni.
Raven-ék továbbra sem értették miről van szó,de ránk hagyták. Lara Rose-hoz fordult.
 - Egyébként,kár volt,hogy nem vetted meg végül azt a szexi alsóneműt,amin elgondol-
kostál abban a gusztustalan 18+-os boltban,mert később lehet,hogy tényleg szükséged lett
volna rá,de mivel nem vetted meg,a sorsod is megváltozott,és nem fog neked összejönni
Vele az első éjszaka,sajnálom...-mondta Lara úgy,mintha annyira termszetes lenne,hogy 
tud Rose perverz gondolatairól.
 - Honnan veszel ilyeneket?! - nyílt tágra Rose szeme. Először az összes vér kifutott az
arcából,mikor rájött,hogy valaki tud a kis titkairól,majd az összes vissza a felháborodott-
ságtól. Raven nevetett,Lucas pedig csendben kuncogott.
 - NEM RÖHÖG,EGYÜTT ÉREZ!!! - próbálta leállítani őket Rose. Erre már én és Lara
is nevetni kezdtünk,mert ezzel megvalósult,hogy Rose gondolatai igen is valósak voltak.
 - Egyébként is,kivel lenne az első?Eleve honnan vezsed,hogy az első?
 - Haggyad csak Rose,fél életedet a DarkMemory-ben töltötted szóval mind annyian tudjuk,
hogy még nem volt első alkalom. Azt pedig,hogy kivel lesz,majd megtudod a maga idejében.-
kuncogott Lara. 
 
Egy biztos: vége lett a DarkMemory-s életünknek. Soha többé nem megyünk oda vissza,se
én,se Rose,és ezt mind a ketten tudtuk. Nem lesz bizonyítványunk,de lesz helyette egy
"normális" életünk,feltéve,ha vége lesz valaha a bosszúhadjáratnak. A lényeg,hogy mostantól
nem arra fogok koncentrálni,hogy a DarkMemory-t elpusztítsam,hanem arra,hogy megtudjam
az igazat,intézkedjek,és új,normális életet élhessek,feledve mindent,amit eddig átéltem. 
Holnaptól minden meg fog változni.
 
- v é g e - 
 
 
 

 

Képgaléria


Utolsó kép


Facebook


Archívum

Naptár
<< December / 2019 >>


Statisztika

Online: 1
Összes: 48431
Hónap: 821
Nap: 26