Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Hógömb - 1.fejezet

 Hűvös,csípős reggel volt ez a nap,szeptember első napja,mégis sütött nap. Damien arca és orra kivörösödött,

ahogy megfújta a hideg szél,a fiú összébb húzta a kabátját. Megállt a szokásos sarkon,és körülnézett,figyelte,
hogy jön-e már az,akire várt,nem volt a legkedvezőbb az időjárás ahhoz,hogy még itt ácsorogjon olyan sok-
áig. Benyúlt a zsebébe,és elővette a cigis dobozát. Kivett egy szálat,és rágyújtott. Alig szívott egy-két slukkot,
rezegni kezdett farzsebében a telefonja. Egy fél mosollyal reagált arra az üzenetre,amit látott a kijelzőn. - Nők
- gondolta Damien. - Amikor azt írják,hogy "Sietek,2 perc és ott vagyok",akkor csak szolidan közlik veled,
hogy "bocs,még szárítóm a hajam,festem a körmöm,stb,stb,még fél órát ott állhatsz te barom!". - A fiú 
ismerte az ilyen női kis dolgokat,nem egy barátnője volt már,két kezén,sőt,még a lábát is belevehetné a szá-
moládba,akkor sem tudná megmondani,hogy eddig hány lánnyal volt komolyabb dolga,azt meg pláne nem,
hogy hányakat csávított már be az ágyába,vagy a kocsijába,hány lányhoz ment már fel csak pusztán "tanulni",
vagy vitte fel őt egy jó házi buli után,mikor a csaj a részegség mámorától körülményekre nem tekintve tette
szét neki a lábárt. Pedig Damien nem volt olyan idős,nyáron töltötte be a tizenhetet. Hirtelen meglátta azt,
akire várt. A lány hosszú,göndör szőke haja csak úgy lobogott utána a szélben. Gyönyörű volt,és ezt ő is 
nagyon jól tudta. Mikor odaért Damienhez,rámosolygott,adott egy puszit az arcára,és kikapta a szájából a 
cigijét. Kettétörte a kis papírba csomagolt dohányreszelékes rudacskát,ledobta a földre,és a parázsló végét
eltaposta.
 - Mondtam neked,hogy szokjál le róla! Csak kárt teszel vele magadnak,megmarad a szádban az íze,és min-
   dened olyan büdös dohányszagú lesz. Pfuj. Ugye ezt te sem akarod?
 - Nekem mindegy. 
Elindultak felfelé a lejtőn,az iskolájuk felé. 
 - Tudod ki akarna egy bagóssal járni,így tönkreteszed a hírnevedet a lányok körében.
 - Te eddig nem hagytál el érte,és amúgy is,gondolom örülnél neki,ha megszűnne a konkurencia.
 - Konkurencia? Ugyan kérlek,mégis ki vehetné fel velem szemben a versenyt? - nevetett Sarah. Damien
megfogta a kezét,és megállította. A lány a szemébe nézett, Damien pedig füle mögé simította a haját.
 - Veled senki sem veheti fel a versenyt gyönyörűm. - súgta a lánynak,majd egy icipicit beleharapott a fü-
lébe,ezzel izgalomba hozva Sarah-t. 
 - Nincs kedved ma feljönni? - kérdezte Damien megköszörülve a torkát,miközben elhajolt,átkarolta Sarah
derekát,és indultak újra felfelé a lejtőn. 
 - És mégis mit csinálnánk? - nevetett a lány. 
 - Tudod jól te is. - mosolygott rá pimaszul Damien. 
 - Hát persze. Sajnálom drágám,de ma nem jó...
 - Hogyhogy?
 - Apámnak egy fontos üzleti vacsorára kell mennie este hét órára,és természetesen az egész családját oda-
   rendelték vele együtt. Anyám pedig ruhát akar válogatni az estélyre,tegnap átnézte az egész ruhatárát,és 
   szinte mindegyik estélyi ruhája egytől egyig vagy túl szűk volt már rá,vagy nem lehetett benne enni,vagy 
   nem volt alkalomhoz illő. Én pedig természetesen elmegyek vele vásárolgatni,hiszen ez tökéletes alkalom
   arra,hogy én is kapjak valamit.
 - Mintha tőlem nem kapnál elég mindent.
 - Jó,de téged erre tartalak! - nevetett Sarah,és megcírogatta Damien karját.
 - De vicces vagy - mosolygott a fiú is,bár egyáltalán nem találta viccesnek ezt a dolgot. Egyszer volt egy 
lány,akit nagyon szeretett, és ő is csak azért jött össze vele,mert Damien mindig elhalmozta ajándékokkal.
Aztán egyszer közbejött valami,Damienék ideiglenesen csődbe mentek,és a lány elhagyta. Damient foglal-
koztatta a gondolat,hogyha megint csődbe menne az apja vállalkozása,vajon Sarah ugyanúgy szeretné-e. De
nem merte megkérdezni,mert akkor a lány ugyanúgy visszakérdezne,hogy ha ő nem lenne ilyen szép,Damien
vele maradna-e. Igazából a fiú nem tudta. Sarah pont az a lány volt,akit többségiben azért szerettek,mert szép.
A viselkedése nagyon hangulatfüggő,ha rossz kedve van,akkor bunkó,cinikus és neveletlen,azokkal is,akik
szeretik őt,és segíteni akarnak neki. Amikor jó napja van,akkor ugyanúgy bunkó is cinikus,kivéve azokkal,
akiket ő is szeret. Sarahnak egyetlen tulajdonsága volt,amit télen-nyáron megtartott: A mértékleten bekép-
zeltsége,és önzése. Túlságosan imádta magát,és nagyon ragaszkodott azokhoz a dolgaihoz,amikről teljesen
meg volt győződve,hogy az  övé. Irigy volt. De voltak jó tulajdonságai is,amik elrejtették ezeket a rosszakat.
Sarah szép volt,jó volt a humora,megértette Damient,és vigasztalta őt a nehéz időszakaiban,jó volt az ágyban,
és szerette őt.Bár Sarah is mondta már Damiennek,hogy vannak nagyon rossz tulajdonságai,amik zavarják
őt. Így például az,hogy dohányzik. Sarah nem bírta a dohányszagot,csípte a szemét és az orrát,és utálta,ha té-
len a drága bundái átvették ezt a szagot. Tavaly télen például megtiltotta Damiennek,hogy rágyújtson a kö-
zelében,mert már 3 drága bundát kellett tisztítóba vinni,hogy kimossák belőle a dohányszagot. 
 
Beértek az iskola kapuján belülre. Szokás szerint mindenki megbámulta őket,mindenki mosolygott rájuk,
mindenki köszönt nekik,mintha legjobb haverok lennének,holott se Damien,se Sarah nem ismeri a több-
ségét azoknak,akik naponta rájuk köszönnek. Damien megnyugodva látott egy ismerős arcot,Jack rohant 
felé,a csapattársa. Köztudott,hogy Damien az iskolai kosárcsapat kapitánya,a legjobb futballjátékos,és kiváló-
an kézi - és röplabdázik. Sportokból mindig is kiváló volt,és értette a matekot meg a fizikát,de voltak tan-
tárgyak,amik nem mentek neki,viszont értett ahhoz,hogy kell elég kedvesen mosolyogni a tanárokra ahhoz,
hogy átengedjék. Az irodalom tanárnak fél éven át hordta az anyja meggyes pitéjét,hogy ne vágják meg. 
 - Damien! Huh,de jó,hogy itt vagy! Kéne beszélnünk a csapat idei dolgairól!
A fiú rátette Jack vállára a kezét,rámosolygott,és azt mondta:
 - Figyelj haver,ezt még később megbeszéljük. Na lépetm. 
Azzal elmentek. Csöngettek, el kellett indulniuk órára. Sarah a barátnői mellé ült,Damien a csapattársai 
mellé. Unottan várták,hogy bejöjjön a tanár. Az óra kezdetéig még volt hátra öt perc,addig még be-be
szállíngóztak a tanulók,mindenki tartott tőle,hogy késsen Marcus professzor úr órájáról,aki gyűlölte a ké-
sést,és 1est adott minden tanulónak,aki 5 percet is késett az órájáról. A diákok egészkor már pontosan és
rendezetten a helyükön ültek,de a professzor úr sehol. Negyed óra múlva már bomlott a rend,és akkor nyílt
az ajtó. De nem a tanár úr lépett be elsőként. Egy szakadt farmernadrágos,fekete pulcsis lány lépett be. Az
arca nem látszott jól a kapucnia miatt,de azt pontosan ki lehetett venni,hogy sötét napszemüveget visel,
Damiennek ez tűnt fel először. Már nem kellett annyira tartani a sugárzástól,csak kicsit szembe sütött
a nap,de az még nem is volt akkora ok,hogy napszemüveget keljen viselnie. Tornacipőt hordott,amin meg-
látszott az idő nyoma,kopott volt,és rongyos is. A professzor úr követte őt szorosan,ott váltak el,amikor az
öreg úr becsukta maguk mögött az ajtót. Megköszörülte a torkát,hogy ezzel felhívja magára azoknak a 
figyelmét,akik eddig nem figyeltek volna,bár a többség nagyon is felfigyelt a furcsa lány érkezésére. Sarah
és a többi lány nevetett rajta,a fiúk gúnyosan fütyültek,csak Damien bámulta őt kifejezéstelen arccal,volt
ebben a lányban valami furcsa,és nem a kinézete,hanem inkább a kisugárzása volt az,ami megfogta a fiút.
 - Ő itt Katherine Strange, az új osztálytársatok. Két hónapja költöztek a városba a szüleivel,legyetek vele
   nagyon kedvesek,és gondoljatok bele,milyen nehéz volt nektek,amikor tavaly kis kilencedikesekként be-
   jöttetek az iskola kapuin,és nem voltak barátaitok,nem ismert titeket senki. Katherine,akarsz néhány mon-
   datban beszélni magadról,hogy a többieknek képük legyen róla,mit szeretsz,és hasonlók? - kérdezte kedve-
sen a professzor úr. A lány felnézett rá,ugyanazzal az arckifejezéssel,amivel eddig a földet bámulta,és halkan
csak annyit mondott,hogy nem,és megköszönte a lehetőséget. A professzor összeráncolta a homlokát. 
 - Rendben,akkor ülj oda kérlek Damien mögé...
Damien mögött üres volt a pad. Előtte mindig ültek ketten,mellette ült Harry,a legjobb haverja, és a mellette
lévő padban is ültek ketten,meg az az mögöttiben is. Damien ablak mellett ült,szeretett kibámulni az ablakon,
ha nagyon unta az órát. Katherine ledobta fekete varratokkal,matricákkal,metál zenekaros kitűzőkkel és 
szakadásokkal teli válltáskáját a Harry mögötti székre,majd helyet foglalt Damien mögött. A professzor 
belekezdett az órába, hátat fordított az osztálynak,és felírta a mai óra címszavát,jó nagy betűkkel: SEJTEK. 
Damien otthon volt ebben a témakörben,úgyhogy hátrafordult Katherine-hez.
 - Szia,Damien vagyok. Vannak már tankönyveid?
A lány nem válaszolt,Harry meg is bökte Damient,hogy forduljon előre,mert ha a professzor kiszúrja,csak 
neki lesz rossz,egyrészt,másrészt pedig nem igazán hitt benne,hogy a lány épelméjű...
 - Ha nincs,én szívesen adom kölsön az enyémet...- próbálta továbbra is kézben tartani a beszélgetést a fiú. 
Katherine rájött,hogy hiába nézi levegőnek Damient, a fiú nem fogja őt békénhagyni,nem tudja,miért. Fel-
nézett rá,de nem vette le se a napszemüvegét,se a kapucniját,így a haját és a szemét elrejtette a fiú elől,de
Damiennek mégis feltűntek az érzéki ajkai,a sápadt,mégis szép és puhának tűnő bőre.
 - Nem kell,kösz. Hamarosan majd meglesznek a könyveim,addig maradok a bevált könyvtármódszernél.
Damien rámosolygott,és tovább firtatta a lányt a tekintetével. Egészen odáig tudta csodálni,amíg egyszer
csak fejbe nem dobták egy papírgalacsinnal. Odanézett a kis küldemény irányába, Sarah nézett rá vadul,
szeme szikrákat szórt. Damien felvette a papírgalacsint,kibontotta,és elolvasta. Sarah óriási betűkkel
csak annyit írt,hogy "MIT TUDSZ BESZÉLGETNI AZZAL AZ EMOSSAL???". Hát igen. Damien ebből
biztosra vette,hogy Sarah féltékeny,és ezt élvezte is. Sarah nagyon szép,amikor féltékeny, Damien imádta 
nézni,ahogy elvörösödik a feje,és mindjárt felrobban. Betette a levelet a padba,visszafordult Katherine felé,
és úgy döntött,nem foglalkozik a dologgal. 
 - Honnan költöztetek ide? - kérdezte a lányt.
 - Miért nem hagysz békén...?
 - Szeretnéd,hogy békén hagyjalak?
 - Nem is ismersz...én meg nem vagyok ehhez hozzászokva...
 - Majd most hozzászoksz.
A lány elfordította a fejét Sarah irányába,majd visszafordult Damienhez.
 - Az a lány ott a fal melletti padban igen idegesnek látszik,szerintem nem kéne beszélnünk,én nem akarok
   konfluiktusba keveredni vele,és ismerem a fajtáját,és a te fajtádat is.
Damien felhúzta a szemöldökét.
 - A fajtánkat?
 - Ahogy eddig észrevettem,te vagy az iskola nagymenője,az a lány pedig az iskola szépe. Gondolom együtt
   is vagytok. És nem tudod,hányan szeretnek még. Ha elkezdesz foglalkozni egy magamfajtával,engem fog-
   nak fenyegetésnek venni,vagy téged hülyének nézni. Ezt egyikünk sem akarja. 
 - Honnan veszed?
 - Tudom. Ezért kérlek,hagyjál békén.
Kicsöngettek, Katherine felállt a helyéről,felkapta a táskáját,és kiment a teremből. Damien utána akart menni,
de Sarah elállta az útját az ajtóban.
 - Miért nem írtál vissza, mackó?
 - Sarah,kérlek,nem akarom veszélybe sodorni magam a profnál.
 - Azzal nem sodrod magad elég veszélybe,hogy beszélgetsz az óráján?
 - Halkan beszéltünk.
 - Hát persze. 
 - Engedj ki. 
 - Nem,velem gyere ki.
 - Sajnálom,sietnem kell, most megbeszélésünk van a csapattal.
 - Akkor sem. 
 - Sarah!
Damiennek elege lett,félretolta Saraht az útból,a lány majdnem elesett ellenkezésében. Damien kitört az 
ajtón, Harry és Jack követték. Sarah dühöngött,fogát csikorgatta,és úgy vonult be a barátnőivel a lány mos-
dóba,hogy megcsinálják a hajukat. 
 
 

 

Képgaléria


Utolsó kép


Facebook


Archívum

Naptár
<< Március / 2020 >>


Statisztika

Online: 1
Összes: 32737
Hónap: 204
Nap: 11