Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Asuka the angel - 1.fejezet

2012.07.17

 Asuka the angel

Műfaj: fantasy, shuojo, romantika, misztikus
                                          1.FEJEZET
Ki volt az???                                
A nevem Asuka Saruwatari . 17 éves vagyok. Egy angyal. Pontosabban egy Darken angyal. A Darken angyalok, és a White angyalok tartják az egyensúlyt a világ fölött. Egyik sem jobb. Mi egy rejtett világban élünk az emberektől elzárva.Csak akkor léphetünk ember világba ha átváltozunk.
- Ez nem igaz - mondtam Hiro-nak. Hiroto Tsukima a főnököm, aki folyton “parancsolgat”.
- De voltak tanúk - felelte.
- Kik? - néztem rá értetlenül.
- Ők - mutatott egy fehér kristálygömbre, amin pár emberfajzat volt. A sötét teremben nem lehetett jól látni, így ezért közelebb mentem a gömbhöz. Ekkor megpillantottam, Őt aki lassan elment. Nem tudom, hogy ki volt az.
- De akkor sem én voltam - vágtam rá azonnal.
- Mindenki látott... - kezdte, de közbe vágtam - NEM ÉN VOLTAM!!! - megszeppenve nézett rám.
- Jó, akkor láttak "valakit" akinek, hosszú barna haja van, és szürke szárnya - mondta.
- Pont mint neked - jegyezte meg végül. Ekkor betelt a pohár. Kirohantam a teremből, egyenesen be a szobámba. Pár percel később, anyu kopogott be.
- Jól vagy? - kérdezte.
- Persze, csak egy kicsit fáradt vagyok - feleltem.
- Kérsz valamit? - mondta pár perccel később.
- Nem - mondtam, és anyu kiment.
Másnap, már higgadtabb voltam. Mikor mentem tagozatra, találkoztam Hiro-val. Kérdőn ránéztem, de ő csak morgott valami "hello" vagy "szia" félét. Nem nagyon figyeltem, csak bementem a terembe. Másnap, már higgadtabb voltam. Mikor mentem tagozatra, találkoztam Hiro-val. Kérdőn ránéztem, de ő csak morgott valami "hello" vagy "szia" félét. Nem nagyon figyeltem, csak bementem a terembe.                                                  
-        Na mivolt? - kérdezte Nanaho. Nanaho Fujimoto, első óta a legjobb barátnőm. Mindig egymás nyakában lógunk. Szinte mindent együtt csinálunk.
-        Semmi különös - feleltem, de észrevettem, hogy ennél tartalmasabb story-t akar - tényleg. Miután látta, hogy nincs több mesélni valóm, leült mellém a padba. Ugyanis Michiyo hiányzott. Michiyo Saruwatari, a húgom, egy 16 éves rövid szőke hajú vidám lány.
-        Mich már régen nem jött a tagozatra - mondta pár perc csönd után Nana. -     Nagyon megfázott szegény, anyu ápolja otthon. Emiatt nem tud átváltozni. - fejeztem be, mert már ránk csöngettek. Órán unatkoztam, ezért csak bámultam magam elé. Egyszer csak kinéztem az ablakon, és. és akkor megpillantottam Koizumi Heikichi-t, és éppen bambultam, amikor rájöttem, hogy engem néz. Elpirultan kaptam el a fejem, nehog azt higgye, hogy én csak a bámulásra születtem. Szünetben elmondtam Nana izgatottan hallgatta.                                                                                                     -       Ez olyan jóóó, Asu!!! - örvendezett. Én nem tartottam olyan jónak, de nem akartam elszomorítani. Örültem, hogy örül .                                                                                                                                                    Tagozat után, Naná-val mentem haza. Otthon foglalkoztam egy kicsit Michi-vel, majd felmentem a szobámba, és bekapcsoltam a notebook-om. Felmentem chat-re, de senki nem volt online. Csak Heikichi. Gondoltam írok, de végül nem. Aztán látta, hogy online vagyok és rám írt:                                                                        
Heikichi:Szia! J 
 Asuka: Szia! J 
Heikichi: Mit néztél? 
 Asuka: Az udvart.J 
Heikichi:Komolyan!                                             
Asuka: KOMOLYAN!
Heikichi: Jó. Na, nekem mennem kell. Kész a vacsi!Szia! J                                                                                                         
 Ekkor kijelentkezett. Már így is elég fáradt voltam, inkább mentem aludni.                                                                      
   Másnap, a szokottnál hamarabb mentem tagozatra. Nana már bent volt, és szokásához híven, bambult. Órák után Hiro még bent volt a teremben, ezért még vissza tudott hívni.                                                                                                                                                                   
-     Hogy érted, hogy nem te voltál? – kezdte a beszédét.
-     Úgy, hogy NEM, ismétlem NEM én voltam az elkövető… - mondtam, de közbe vágott – AKKOR KI???? – ordította el magát, mire akik a szomszédos teremben voltak, átnéztek, hogy mitörténik. Épp kiakartam menni, amikor megragadta a kezem.
-   Erről holnap majd még beszélünk – közölte majd elengedett. Huh, túl vagyok életem legfontosabb megbeszélésen J. Azt hiszem. Ma egyedül mentem haza. Otthon megcsináltam szokásosan a házim, és bepakoltam holnapra. Igazából tagozatra nem kell sok minden. Csak kaja, innivaló, papír, toll, ceruza. Ennyi. Ez igazán nem sok. Ezután mivel unatkoztam, csináltam teát Mich-nek aki már holnap mehet tagozatra J. Ezután lett kész a vacsi, majd lefeküdtem. De nem tudtam aludni. Egyfolytában az tudat járt az agyamba, hogy holnap még beszélünk. Vagy forgolódtam éjfélig, aztán végre valahára elaludtam.
 
 

 

Képgaléria


Utolsó kép


Facebook


Archívum

Naptár
<< December / 2019 >>


Statisztika

Online: 1
Összes: 32793
Hónap: 201
Nap: 5