Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Revenge/2.rész - Ki vagyok én...?

 

 
Másnap mindenki nagyon elfoglalt volt. Lucas az iskolába ment,Lucy és Zacky
dolgozni mentek,Raven Lara-t vitte orvoshoz (Elkapott egy fertőzést és most
lázas beteg,olyanokat is kifecseg,amiket nem kéne,de lát (múltkor rémálmai 
voltak a szomszédasszony és a férje intim kapcsolatairól),de Evangelie-vel kap-
csolatban semmit sem tud) Rose-t pedig Morzsi meghívta békítőebédre. Hátha
összejön nekik...bár nem hinném,hogy Rose-nak bejönne egy olyan srác,mint 
Morzsi. De ki tudja...azt tudom,hogy Lucas-on túl van. Hogy Lucas szeret-e
még engem,az örök homály. De egyébként sem tudok ilyeneken gondolkozni,
ha egyszer meg akarom ölni Evangelie-t. Ennek semmi köze Rickhez,mielőtt
bárki ilyesmire gondolna,egyszerűen csak veszély fenyeget,ha ő életben van.
Mivel ma csak én értem rá,úgy döntöttem,meglátogatom a szüleimet. Kocsival
mentem,és megcsapott a nosztalgia érzése,mikor leparkoltam a piros tetős,zöld
ablakos,kék ajtós házacska előtt. A kis kikövezett utat az ajtóhoz még mindig 
rózsabokrok választották el a kert többi részétől. Bekopogtam. Apa nyitott aj-
tót,de először meg sem ismert.
 - Szia apa! - mondtam,és már mentem is volna be a házba,de megállított.
 - Hello,összekever valakivel,menjen ki a házamból!
 - Apa,Jane vagyok,ne szórakozz már...!
 - Oh Janie!!!Már hiányoltalak kislányom,gyere csak beljebb...
Bementem a konyhába,és kávét főztem magamnak,miközben elmeséltem apá-
nak milyen jó tanuló voltam abban az elit gimnáziumban,ahová eredetileg kül-
deni kívántak,milyen sok barátot szereztem,hogy estem túl a Rickel való szakí-
táson,és hogy kávézgattunk minden délután Rose-zal,ami soha nem történt meg.
De mivel apa mégis csak az apám,nem akartam neki hazudni,megmondtam az
igazat:abbahagytam a tanulást.
 - Hogy mi?!
 - Igen,jól hallottad. Otthagytam azt az iskolát! Gyűlölöm! Most van egy jó bará-
   tom,nála lakunk nyolcan. Nagyon jól eléldegélünk,nem szenvedünk hiányt sem-
   miben,bár Morzsinak néha kóros zabálási rohamai vannak...
 - Kutyád is van?! De te Morzsira is enyhén allergiás voltál!
 - Nem apa,nincs kutyám. Morzsinak nevezzük a srácot,akinek a lakásán tanyá-
   zunk,mert olyan a haja,meg az alap személyisége,mint amilyen Morzsié is volt.
 - Értem...jó,nem örülök neki. Mi lesz így belőled?! 16 éves vagy,alapjáraton nem
   élhetnél azokkal a "barátokkal"! Biztos drogos alkoholista egytől-egyig mind,
   aztán ha nem fogyasztod az anyagot,akkor megvernek,vagy megölnek,de ut-
   cára kerülsz,és csöves leszel,és nem vesznek fel sehova dolgozni 8 általánossal!
   A kislányom egy senki lesz...úristen!!!
 - Apa...-.- Könyörgöm! A barátaim nem drogos alkoholisták,csak szimplán hülyék. 
   Egyébként is,van most munkám,ahogy a többieknek is,és egyelőre nem
   kirúgni senkit ne aggódj. Ha meg mégis,Morzsi szülei dús gazdagok,most külföld-
   ről fizetik a számláinkat postán keresztül,tehát egy ideig meg fogunk élni,ha munka-
   nélküliek is leszünk,vagy ha ne adj' isten bezárnák a kávézót...de van elég forgalom,
   szóval...
 - KÁVÉZÓ???
 - Igen...^^""
 - Az aztán egy álom munka komolyan,biztos nagyon sokat keresel...eddig nagy ember
   akartál lenni,ügyvéd,vagy orvos,vagy mit tudom én,de sok pénzed lehetett volna,és
   gondozhattál volna minket...!
Vállat vontam. Ez így alakult,nem tudok rajta változtatni. És ha megmondtam volna az igazat?Hogy nem jó
iskolába mentem,egy csapat pszihopatával élek együtt,meg egy kislánnyal,aki kiskorú,és látja a jövőt,és má-
sok gondolatait,egy vámpír megölésére készülök,és megöltem 2-3 embert? Na akkor tényleg sokkot kapna...
hülyeség volt meglátogatni őket. Vagyis,őt...
 - Tényleg,apa! Hol van anya?
 - Anyád?Nos,ő lelépett.
 - Hogy micsoda?!
 - Miután elmentél az iskolába,továbbra sem tudtunk megbékélni. A gyermekelhelyezési per lezárult,én va-
   gyok a hivatalos gyámod,mivel anyádnak elege lett,és elment. A szemeddel mi lett?
 - Szép kis anya...szépen kiáll a gyermeke mellett - kortyoltam egyet a kávémból. - Ha testvérem is lenne! Ur-
   istn...ami a szememet illeti,hosszú történet,hagyjuk is...
Apa nyelt egyet.
 - Kicsim...valamit el kell mondanom.
 - Mit?
Apa bevezetett a nappaliba,és leültetett. Kiittam a kávémat,és letettem az üres bögrét az asztalra. Apa ko-
molyan rám nézett,és elővett egy halom papírt. Köztük volt a születési bizonyítványom is. Megmutatta. 
Név: Jane Sever...
Ez mi???Hivatalosan nem ez a családnevem! Soha nem ez volt! Én nem Jane Sever,hanem Jane Shackle 
vagyok! Mindig is az voltam! Óvoda óta ezt a nevet vallom magaménak,soha nem mondtam mást,ez mi?
 - Mégis mit jelentsen ez?! De te is Bill Shackle vagy,én a te nevedet viselem,mi történt?!Te vagy az apám!
   Vagy...vagy talán...vagy talán mégsem?
 - Éppen erről szerettem volna veled beszélni. Anyád lassan 17 éven át titokban tartotta,de én nagyon szeret-
   lek kislányom,és nem bírom előled tovább titkolni az igazat.
 - Az igazat...?
 - Igen. Amikor még ici-pici kisbaba voltál,egy lepelbe bugyolálva találtunk meg az ajtó előtt. Tél volt,nagyon
   hideg. Akkor költöztünk be Sophia-val ebbe a házba,és neki nem volt szíve kint hagyni téged. Egy cetli
   is volt rajtad,amire az volt ráírva:"Kérem,vigyázzanak rá!". Nem mondom,hogy nem gondoltunk bele,hogy
   árvaházba vigyünk-e,de Sophia azt mondta,hogy nem véletlenül a mi házunk elé tettek le téged,mi kivál-
   asztottak vagyunk. Volt egy nyakláncod,amin volt egy aranyozott szív,és abba volt belevésve a neved,az,
   hogy Jane,így azt megtartottuk,de Shackle lettél,mivel sajátunként neveltünk. Az elején nem érdekelt min-
   ket,honnan jöttél,amíg el nem kezdtél furcsa dolgokat művelni...
 - Hogy érted ezt?
 - Mindig a kertben zaklattad a különféle állatokat. Sokat másztál fára,és egyáltalán nem féltél a haláltól. Mi-
   kor megsérültél,a sebeit gyorsabban gyógyultak,mint másoké. Érdeklődni kezdtünk. Utánanéztünk,hogy öt
   évvel ezelőtt hol született Jane keresztnevű gyermek,akkoriban igazán ritka volt ez a név,így könnyen rá is
   találtunk. Peaceful-ban születtél,de nem most. Sok évtizeddel korábban...
 - Ez meg hogy lehetséges?
 - Mi sem tudjuk. Elmentünk Peaceful-ba,de ott nem mondtak semmit,csak odaadták ezeket a papírokat,ami-
   ket lassan 17 éve őrzünk. Ha jól megnézed,a születési bizonyítványodon,és a születési anyakönyvi kivo-
   natodon az anya neve,és az apa neve,meg a lakcím is,ki van húzva,később írtuk át a saját adatainkkal.
Teljesen megszédültem. Egyáltalán nem tudtam,ki vagyok. Eddig meg voltam róla győződve,hogy a nevem
Jane Shackle,17 éves leszek,az alap hajszínem barna,a szemem is barnás,és rossz iskolába mentem,ami miatt
lényegesen változott a megjelenésem és a személyiségem is. Tudom,hogy akit szeretek,az Rick,és akit gyű-
lölök,az Evangelie,akiről szinte semmit sem tudok. Senkinek nem kívánom ezt az érzést.
Teljesen felfordult körülöttem minden,szédültem,és egyik pillanatban még apát bámultam,a másikban már
alulról szemléletm apát,aki szólongatott,és rázta a vállam.
 - Mi történt?
 - Annyira lesokkolt a hír kicsim,hogy elájultál.
 - Jhuj...mennem kell! -kaptam észbe,és már mentem is az ajtóhoz.
 - De várj! Mégis hova?
 - Sietek! Majd még benézek valamikor,szia!
Elrohantam. Olyan sebességgel szálltam be,és indítottam a motort,mint még soha. Peaceful alig van innen 
fél órányira kocsival. Ha valóban ott születtem,annak nyoma kell,hogy maradjon!
 
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.
 

 

Képgaléria


Utolsó kép


Facebook


Archívum

Naptár
<< Május / 2020 >>


Statisztika

Online: 1
Összes: 48382
Hónap: 804
Nap: 35